2012-ben a tavaszi hérics (Adonis vernalis) lett az Év Vadvirága.
A beérkezett 899 szavazatból 382-vel (42%) nyerte meg a szavazást, az agárkosbor 305 szavazattal (34%) lett a második, míg a fehér tündérrózsa 212-vel (24%) harmadik lett.
A tavaszi hérics (Adonis vernalis) hazánkismertebb vadvirágai közé tartozik.Feltűnő megjelenése, páratlan szépsége mellett ez annak is köszönhető, hogy ma még az ország számos vidékén találkozhatunk kisebb-nagyobb állományaival. Nem véletlen tehát, hogy a természetvédelem, a természetszeretet reflektorfényébe került.
Hérics szavunk – még „hérits”-ként – már az 1700-as évek végén megjelent. Egyes források szerint ismeretlen, mások szerint szláv népies eredetű. E népszerű vadvirágunknak számos népi és népies elnevezése ismert, így pl. sárgahunyor, sárgaleánykökörcsin, kakukkvirág, kaporrózsa, kotlóvirág, kutyarózsa, ördögszem, paptök, petrezselyemvirág, tyúkszemvirág stb.Tudományos fajneve (vernalis) tavaszi virágzására utal, míg a nemzetség tudományos neve a férfiszépség félistenét idézi. Ma is használatos az adonisziszépség, adoniszi test jelző. Adonis a görög mondavilágban szereplő legendásan szép ifjú, aki mirhafa kérgéből születik. Később pásztorként él és Ares kegyeltje lesz, ám Aphrodite is beleszeret. Haragjában a féltékeny Ares – vadkan alakotöltve – súlyosan megsebesíti. Aphrodite közbenjárására Zeus megmenti az ifjút és hozzájárul, hogy az év kétharmadát kedvesével töltse.
A tavaszi hérics erőteljes gyöktörzsű évelő faj. A legmelegebb délies kitettségű lejtőkön olykor már február utolsó napjaiban megjelennek legelső nyíló virágai; és egyes években még június elején is rálelhetünk néhány megkésett virágra. Az aranysárga, nagy virágok a virágzás elején rendszerint csak néhány cm-es hajtások csúcsán magánosan fejlődnek. Később a sűrűn leveles szár megnyúlik és 30(–50) cm-es magasságot is elérhet. Közeli rokona, a hasonló megjelenésű, fokozottan védett volgamenti hérics (Adonis volgensis) – melyet határozóinkban néhol erdélyi hérics (A.transsylvanica, A. × hybrida) néven találunk – hazánkban nagyon ritka, már csak a Tiszántúl déli felének néhány pontján él. E fajnál a levélsallangok szélesebbek (1–3 mm), terméskocsánya bókoló.
A boglárkafélék (Ranunculaceae) közé tartozó hérics nemzetségnek e két évelő, nagy virágú faja mellett hazánkban további kettő jóval kisebb, vörös, illetvenarancsos virágszínű egyéves faja is él. A tavaszi hérics széles elterjedésű eurázsiai-kontinentális sztyep–erdőssztyepnövény. Spanyolországtól Szibériáig, Svédország déli felétől Bulgáriáig fordul elő, azonban nagyobb, összefüggőnek tekinthető elterjedést már csak hazánkban, Romániában, Ukrajnában, Bulgáriában valamint Oroszország egyes vidékein mutat. Mészkedvelő faj; szikla-, lösz- és homoki gyepekben, bokorerdőkben, száraz tölgyesekben akadhatunk rá. Árnyékosabb területeken, zártabb szárazerdőkben ritkábban virágzik, de jellegzetes levelei miatt a felismerése viszonylag könnyű. Leggyakoribb az Északi- és Dunántúli-középhegységben, valamint a Dunántúlközépső-déli részén. Jóval ritkább az Alföldön, különösen a Tiszántúl déli felében;és hiányzik a Dunántúl DNy-i részéről.
Erősen mérgező faj, hatóanyaga a gyűszűvirágéhoz hasonló. A legelő állatok kerülik. Gyöktörzsét drognak még néhány évtizede is nagy tételben gyűjtötték. A népi gyógyászat szívbántalmakra és vizelethajtóként használta. Bizonyára ezek is hozzájárultak a megritkulásához, de elsősorban – mint sajnos a legtöbb esetben – e fajnál is élőhelyeinek megsemmisülése, beszűkülése az elsődleges veszélyeztető tényező. A beerdősülés, becserjésedés visszaszorítja, ahogyan – a vele járótaposásnak, trágyaborításnak, gyomosodásnak köszönhetően – a túlzott legeltetésis. A helytelen égetés szintén jelentős károkozással járhat. Dekoratív volta miatt akiásás, kertekbe telepítés a kisebb populációkat teljesen megszüntetheti. Csábít a csokorba szedésre is, pedig nagyon hamar elfonnyad, elhervad. Szakemberek az európai populációkat szinte kivétel nélkül valamilyen mértékben veszélyeztetettként tartják számon. Jogszabályi oltalmat hazánkban 1982-benkapott; természetvédelmi értéke 2.000 Ft.
Agárkosbor (Osrchis morio)
Az egyik legelterjedtebb hazai orchidea. Arasznyi magas virágzó hajtásokat fejlesztő, tőlevélrózsás évelő. Murvalevelei vöröses vagy bíboros színűek, a virágzat laza, rendszerint 5–20 virág alkotja, amelyek színe a hófehértől a sötétbíborig és a zöldesig változhat. A lepellevelek sisakszerűen összeborulnak, hosszirányban kívül és belül egyaránt zöldesen vagy zöldes-ibolyásan erezettek. Tőlevelei ősz vége és tél vége között jelennek meg a talajfelszín felett, virágai pedig április végén és májusban nyílnak. Magjai július elejétől érnek.
Sokféle gyeptípusban, legelőkön, kaszálókon, hegyi, homoki, láp- és mocsárréteken, szikes és homokpusztákon, pusztafüves lejtőkön is él. Állományait elsősorban a tájhasználat változása: a termőhelyek legeltetésének vagy kaszálásának megszűnése fenyegeti. Természetvédelmi értéke: 10.000 Ft.
Fehér tündérrózsa (Nymphea alba)
Tavirózsaként is ismert évelő, mely a tisztább vizű tavak, holtágak, lassú vízfolyások egyik legszebb és sokak által ismert növénye. Gyökerező hínár, 3 méter vízmélységig találkozhatunk vele. Víz színén úszó levelei (levéllemezei) tenyérnyiek vagy még nagyobbak. Nyáron virágzó faj, sokszirmú, sárga közepű fehér virágai a levelek között, a víz színén lebegnek. Éjszakára a virágok becsukódnak.
Áttelepítés, kerti tóba ültetés miatt néhol gyűjtik, de természetes állományait elsősorban élőhelyeinek beszűkülése, megszűnése, vizeink szennyeződése veszélyezteti. Természetvédelmi értéke: 5 000 Ft. Számos, különböző virágszínű rokona van, melyeket dísztavakban gyakran láthatunk. Termálvizeinkben néhány melegkedvelő tündérrózsafaj mára meghonosodott.
Fotók: Farkas Sándor és Molnár V. Attila