2014-ben a szibériai nőszirom (Iris sibirica) lett az Év Vadvirága.

A leadott 989 szavazatból 392 (40%) érkezett a nyertes fajra, 308 (31%) a medvehagymára és 289 (29%) a réti iszalagra.

Fél–egy méter magasra növő kecses nősziromfajunk. A hazai vadon termő íriszfajok közül a legkeskenyebb levelű, szálas levelei mindössze 2–8 mm szélesek. Virágzáskor (május–június) már messziről felhívja magára a figyelmet. A szárak csúcsán 1–4 virág fejlődik. A lepel színe a legtöbbször ibolyáskék, de találhatunk világosabb és sötétebb tónusú, sőt fehér virágú töveket is. A külső lepellevelek töve rozsdás, a kiszélesedő lepelcimpákon viszont fehéres mintázat látható. 

Lápos, mocsaras termőhelyeken él, hegyi kaszálóktól az alföldi kiszáradó láprétekig ma még hazánk számos vidékén megtalálható, de a szárazodás és élőhelyeinek megszűnése miatt sokfelé visszaszorulóban van. Természetvédelmi értéke: 10.000 Ft. A hasonló megjelenésű és hasonló termőhelyeken élő szintén védett fátyolos nőszirom (I. spuria) levelei szélesebbek, külső lepelcimpái keskenyebbek.

Medvehagyma (Allium ursinum)

A medvehagyma a dunántúli hegy- és dombvidéki üde erdők tavasz végi ékessége. Az ország más vidékeinken nem vagy csak elvétve fordul elő. Geofiton faj, mely virágzáskor 10–40 cm magasra nő. Levelei többé-kevésbé tőállók, nyelesek, lándzsáselliptikus lemezűek (ék vállúak és hegyesedők). Csillagforma, hat leplű fehér virágai 2,5–6 cm átmérőjű, 6–20 tagú ernyőszerű virágzatban állnak. Termése három rekeszű tok. 

Árnyas oldalakban, patakvölgyekben ma még nagy kiterjedésű, szőnyegszerű állományaira is ráakadhatunk. Az utóbbi évek kétség kívül egyik legfelkapottabb gyógynövénye. A kertbe telepítés, leveleinek rendszeres és tömeges gyűjtése egyes állományait ma már veszélyezteti. Rokonaitól is könnyen megkülönböztethető nem védett faj. Levele némiképp hasonlít a mérgező májusi gyöngyvirág (Convallaria majalis) levelére.

Réti iszalag (Clematis integrifolia)

Tavasz végén–nyár elején virágzó jellegzetes, más fajjal össze nem téveszthető növényünk. Tövétől bokrosodó, 20–80 cm magas évelő. Hajtásai aprón szőrösek, vöröses-lilás futtatásúak. Levelei átellenesen (ritkán hármas örvben) fejlődnek; az alsók keskenyebbek, ék vállúak, a felsők tojásdadok szíves vállal ülők. Dekoratív, világosabb kéktől a sötétliláig változó színű bókoló virágai a hajtások csúcsán, rendszerint magánosan nyílnak. A bordázott, bársonyosan szőrös leplek 4(–5) tagúak; a cimpák 2–5 cm hosszúak, gyakran csavarodók. Termései repítőszőrös aszmagok.

Hazánkban sokfelé ráakadhatunk, de hiányzik vagy ritka a Dunántúl Ny–DNy-i részén. Árterületeink egyik jellemző vadvirága. Elsősorban üde kaszálókon, mocsárréteken tenyészik, de láp- és hegyi réteken, üdébb löszgyepek, erdőtisztásokon is ráakadhatunk. Főként élőhelyeinek megszűnése, beszűkülése veszélyezteti. Természetvédelmi értéke: 5.000 Ft.

Fotók: Farkas Sándor