Vetési konkoly (Agrostemma githago)

Az Év Vadvirága 2021-ben a vetési konkoly (Agrostemma githago). Közel 1500-an adtátok le a szavazataitokat, ebből közel 700-an a vetési konkolyra. 

Ez, a szegfűfélék családjába tartozó, 50-100 cm magasra növő szépség a kalászosok egyik ismert gyomnövénye a pipacs és a szarkaláb mellett. Azonban a szépség mögött mindig veszély rejlik. A vetési konkoly minden része MÉRGEZŐ!
Hazánkban VÉDETT növény, természetvédelmi értéke 5 000 Ft.

A vetési konkoly (Agrostemma githago) Földközi-tenger vidékéről származik, de a növénytermesztés elterjedésével a gabonanövények kíséretében több kontinens mérsékelt és szubtrópusi zónájában is szélesen elterjedt, így a Kárpát-medencében is hosszú ideje megtelepedett, úgynevezett archeofiton faj. Fagytűrő és a talaj mésztartalmára közömbös. Az őszi gabonavetések gyomnövénye, de kapásokban és pillangós vetésekben is előfordulhat. Együtt említhetjük a pipaccsal, a búzavirággal vagy a szarkalábbal.
Eredetileg a Földközi-tenger mellékéről származó, felálló szárú, egyéves növény. Vetések, főként kalászosok egykor közönséges, ma ritka és védettnövényfaja. A faj magja tömegében és méretében annyira hasonlított a búzáéra, hogy a hagyományos magtisztító eljárásokkal nem lehetett attól elválasztani, így előfordult, hogy a lisztbe darálták és a kenyeret kékre festette. A fokozódó vegyszerhasználat során megritkult és 1993-ban – első gyomnövényként – védetté nyilvánították. A kis parcellás, háztáji gazdálkodás visszaszorulásával napjainkra a legtöbb szántóról eltűnt

A vetési konkoly a Bibliában a gonosz jelképeként szerepel (Máté 13: 38.): „A szántóföld pedig a világ; a jó mag Isten országának fiai: a konkoly pedig a gonosznak fia”. 
Jézus példabeszéde pedig  a konkoly irtásmódjainak egyikét mutatja (Máté 13: 30.): „Aratáskor majd szólok az aratóknak: Előbb a konkolyt szedjétek össze, kössétek kévébe és égessétek el, a búzát pedig gyűjtsétek csűrömbe”.
(A kutatások alapján egy fordítási félreértés következtében szerepel a vetési konkoly a Bibliában, valójában a konkolyperjére utal, ami a Lolium temulentum, a szédítő vadóc nevű növény.)

A vetésben virágzásig alig tűnik fel, és mivel magjának súlya szinte azonos a búza szemtermésével a régi módszerekkel nem tudták szétválasztani. Ha a magjai a takarmányba keverednek a rendkívül veszélyesek főleg szárnyasokra, de az ember számára is, hiszen a lisztbe jutva a kenyeret kékre festi és élvezhetetlenné teszi. Sőt a vetési konkoly 3-5 grammnyi lisztjét elfogyasztva már fejfájást, görcsöket, keringési zavart, súlyosabb esetben fulladást okoz.

Igen mutatós, a szegfűfélék családjába tartozik és nemzetségének egyetlen képviselője a Kárpát-medencében. Egyéves növény, ami kb. 50 cm magas, felálló szárú, fentebb elágazó, szálas-lándzsás alakú levelekkel. A teljes növény rásimuló szőrökkel borított, ettől levelei kissé selymes tapintásúak. A virág sziromlevelei 2-4 cm hosszúak, pirosas lilásak, szélük hullámos, a belseje felé világosodó, jellegzetes rajzolatúak. Gólyaorral vagy rokonával a bársonyos kakukkszegfűvel lehetne összetéveszteni, de a konkoly virágának ismertetőjele a virágszirmokon túl nyúló csészelevelek, ezen kívül az élőhelyük is eltérő. Júniustól augusztusig virágzik. Kemény, tojás alakú toktermése van, ami 5 foggal nyílik, benne 30-40, éretten fekete apró tüskés hátú, vese alakú maggal.

Régészeti leletek tanúskodnak a konkoly magméretének evolúciós növekedéséről a kultúrnövény állományokban az évezredek során, mivel a szelelő rostálással mindig a nagyobb gabonamagvak részesültek előnyben. Így a búzamagokkal együtt szelektálódtak, folyamatosan változva alkalmazkodtak a gabonához. Ősszel aztán újra együtt vetették el őket, és a konkoly magok a gabonával együtt ismét csírázásnak indultak. A a vetési konkolynak van a lenre adaptálódott válozata is (Agrostemma linicola, újabban A. githago var. linicolum), sőt zabhoz, vagy rozshoz is adaptálódik.

Nagyon érdekes, hogy a világ számos nyelvén, sőt különböző dilaktusokban, és egyes orszokban élő kisebbségek által beszélt nyelveken is megtaláljuk az elnevezését, ami arra enged következtetni, hogy ezeken a területeken, ahol ezek a nemzetiségek éltek, ott korbban is előfordult a vetési konkoly.
angolul: Corncockle 
németül: Kornrade 
németországi alsó-szorb nyelven: Wšedny kukel
németországi felső-szorb nyelven: Wšědna kukel
spanyolul: Neguilla
katalán nyelven: Niella
franciául: Nielle des blés 
hollandul: Bolderik
olaszul: Gittaione
románul: Neghină
lengyelül: Kąkol polny
lengyel kasub dialektusában: Kąkel
törökül: Buğdaykaramuğu
finnül: Isoaurankukka
cseh nyelven: Koukol polní
szlovákul: Kúkoľ poľný
szlovénül: Navadni kokalj
svédül: Klätt
észt nyelven: Harilik äiakas
litvánul: Dirvinė raugė
lett nyelven: Lauku kokalis
walesi nyelven: Bulwg yr ŷd
dánul: Almindelig Klinte
baszk nyelven: Beltxata
kurd nyelven: Արջնդեղ
kazah nyelven: Егістік қарамықшасы
norvégul (bokmal és norsk írásmódban is): Klinte
oroszul: Куколь обыкновенный
ukránul: Кукіль звичайний
üzbégül: Randak
kínai (egyszerűsített írás): 麦仙翁
kínai (tradícionális írás): 麥仙翁
kínai (Tajvan):  麥仙翁
arab nyelven: خرم الحنطة

A vetési konkoly, a Biblia félrefordításból eredő helytelen szimbolikáját átvéve, sajnos a magyar szólásmondásokban is negatív értelemben szerepel:
"Aki konkolyt hint mások közé, az a veszekedés magjait szórja el."
"Nincsen búza konkoly nélkül."
"Búzát vetett, konkolyt aratott."
"Konkolyt a búzából, vétket a világból nem lehet kiirtani."

Népdalainkban, költészetünkben is megtalálható, ahol szintén a bibliai jelentéssel bír:
„Ritka búza, ritka
Kiben konkoly nincsen
Ritka a szerető, 
Kiben hiba nincsen.”
(Kiss Lajos gyűjtése Hódmezővásárhelyről)

"Ritka az a búza, melyben konkoly nincsen, 
Ritka az a kislány, kibe hiba nincsen. 
Lám, a mi búzánkban egy szem konkoly sincsen, 
A mi szerelmünkben semmi hiba sincsen."
(Énekelte: Cindrik Mátyás (64), Pacsér, Vajdaság, 1970.)

Pici egérfarkfű (Myosurus minimus)

Apró termetű, szokatlan megjelenésű egyéves növényke. Virágzata zöld, így nehezen észrevehető faj, a dekoratív boglárkák közelirokona. Nevét a hosszú, farokszerűen megnyúló terméses vacokról kapta. Viszonylag korán, áprilisban virágzik. Szikesek, szikár helyek, sekély termőrétegű nedves szántók növénye. Alföldi szikeseinken még viszonylag gyakori, csapadékos tavaszon néha nagy tömegben jelenik meg. Mezőgazdasági területeken viszont a nagymértékű vegyszerhasználat és a rossz termőhelyi adottságú szántók felhagyása miatt erősen megritkult.

Bíborfekete hagyma (Allium atropurpureum)
Feltűnő, nagy virágzatú évelő hagymafajunk, ami májusban és júniusban virágzik. Szántószegélyek, de főleg a mezsgyék növénye, néha nyílt területek helyére telepített erdőkbenis fennmarad. Magyarországon a Dél-Tiszántúlon még viszonylag elterjedtebb, de máshol már nagyon megritkult, főleg a fokozódó vegyszerhasználat és a mezsgyék beszántása miatt. A fajt hazánk kiemelkedő természettudósa, Kitaibel Pál írta le 1800-ban.

Fotók: Farkas Sándor