A borzas lent választották 2023-ban az Év Vadvirágának.
A szavazás résztvevői 3 növényfaj közül választhattak, amely eredményeként a borzas len (Linum hirsutum) jelentős fölénnyel maga mögé utasította a tarka nőszirmot (Iris variegata) és a selymes peremizst (Inula oculus-christi). Az online szavazást a Vadonlesők Közössége Természetvédelmi Egyesület honlapján bonyolították le, együttműködő partnerükkel, a Magyar Biológiai Társasággal közösen. A beérkezett szavazatok az alábbiak szerint oszlottak meg: borzas len 60%, tarka nőszirom 27%, selymes peremizs 13%.
A borzas len Kelet- és Közép-Európában elterjedt faj, mely kelet felé a Kaukázusig, délen pedig a Kaszpi-tengerig fordul elő. Hazánkban a fajjal száraz gyepekben, sztyepréteken, meszes homokpusztagyepekben, ritkábban száraz tölgyesekben találkozhatunk. Az Északi-Középhegységben és a Duna–Tisza-közén gyakoribb, az ország nyugati részén ritkábbnak mondható, míg a Tiszántúlon teljesen hiányzik. 50–80 cm magas, felegyenesedő szárú évelő növény. A levelek szórt állásúak, ülők, 2,5-3 cm hosszúak. Május és július között virágzik, a virágok álfüzért alkotnak, az egyes virágokban 5 liláskék – a klasszikus lenkéknél lilásabb – szirom található, melyek 15–20 mm hosszúak, a csészelevelek mirigyes szélűek. A hazai kék virágú lenfajoktól könnyen elkülöníthető, mivel csak ennél mirigyes a csészelevél széle, illetve a szára is csak ennek szőrös, innen ered magyar és tudományos nevében szereplő borzas (hirsutum) fajnév. A termés gömb alakú tok. Hazánkban 1993 óta védett, természetvédelmi értéke 5000 Ft.
Tarka nőszirom (Iris variegata L.)
Pontuszi–pannóniai növényfaj, azaz a Fekete-tenger vidékétől a Kárpát-medencéig, illetve azon valamelyest túl Csehországban és Németországban is megtalálható. Elterjedésének súlypontja hazánkban az Északi- és a Dunántúli-középhegységre esik. A Dunántúl dombvidékein szórványosan található meg, míg az Alföldön mára igazi ritkasággá vált.
Tölgyesek szegélyén, bokorerdőkben, sztyeppcserjések és sztyepréteken fordul elő. Alföldi pusztai tölgyeseink egyik maradványnövénye, az Északi-középhegység andezit sziklakibukkanásain pedig a szintén reliktumnak tartott sziklai gyöngyvessző-cserjések egyik jellemző faja. A Dunántúlon egészen zártabb tölgyes állományokba is behatol, ugyanakkor idős erdőirtásokon is túlél.
Az akár 50 cm magas szárán fejlődő virágai sárgák, külső leplei pedig feltűnő ibolyás vagy vörösbarna erezetűek. Rövid ideig, alig néhány hétig virágzik. Virágzási ideje a melegebb és alacsonyabb régiókban májusra esik, míg magasabb területeken, például a Bükk-fennsíkon, ez júniusra eshet.
Árnyas helyen virágai csak ritkán fejlődnek, kiemelkedő erű leveleiről azonban kis gyakorlattal szinte egész évben felismerhető.
Hazánkban 1982 óta védett, természetvédelmi értéke 5000 Ft.
Selymes peremizs (Inula oculus-christi L.)
Kelet-európai faj, melynek elterjedési területe a Kaukázus vidékétől a Bálkán-félszigetig és a Kárpát-medencétől kissé nyugatra eső területekig tart. Hazánkban elterjedése igen korlátozott: míg a Dunántúli-középhegységben és az Északi-középhegység déli peremein gyakori, ezektől kicsit távolodva már igazi ritkaságnak számít és éppúgy hiányzik a Dunántúl csapadékos területein, mint az Alföld száraz részein.
Igazi melegkedvelő sztyeppi faj. Száraz gyepekben, sziklagyepekben, erdőssztyepréteken fordul elő. Gyakran több négyzetméteres foltokat alkot, ám az egyedek közül minden évben csak néhány virágzik, sőt árnyas, beerdősödött élőhelyen a virágzása elmarad. Míg tőlevelei arasznyinál alig nagyobbak, virágzó szára 20–30 cm magasra is megnőhet.
Latin neve (oculus christi = Krisztus szeme) feltűnő, nagy sárga virágaira utal. Jellegzetes erezetű nyeles tőleveleiről pedig az év szinte bármely időszakában megismerhető. Tő- és szárlevelei selymes szőrűek, e tulajdonságáról nyerte magyar nevét.
Hazánkban 1988 óta védett, természetvédelmi értéke 5000 Ft.
Fotók: Farkas Sándor