A fehér tündérrózsát (Nymphaea alba) választották 2024-ben az Év Vadvirágának.

A szavazás résztvevői 3 növényfaj közül választhattak, amely eredményeként a fehér tündérrózsa (Nymphaea alba) maga mögé utasította a vízi rucaörömöt (Salvinia natans) és a mocsári aggófűvet (Senecio paludosus).

Az Év Vadvirága kezdeményezés célpontjában a hazánkban honos ritka, vagy ritkulóban levő növényfajok megismertetése, védelme és a hozzájuk kötődő problémák feltárása, bemutatása áll. Az országos mozgalom útra indítása óta számos hazai védett vagy védendő növényfajjal foglalkozott, melyek megismertetésén keresztül a természetvédelem és a vadon élő növények iránt érdeklődő emberek sokasága érezte magáénak ezek megőrzésének fontosságát, és vett részt az adott Év Vadvirágához kapcsolódó eseményeken, programokon. 

2024-ben a netes szavazás résztvevőinek 47%-a szavazott a fehér tündérrózsára (Nymphaea alba), míg a szavazók 33%-a voksolt a vízi rucaörömre (Salvinia natans), a mocsári aggófűre (Senecio paludosus) pedig 20%-nyi szavazat érkezett. Ezúttal a szavazásra jelölt fajok vízi, illetve vízközeli élőhelyekhez kötődtek, így megtalálhatók álló- és lassú folyású vizekben, mocsarakban, árterekben és nedves réteken egyaránt. A fajokra a Vadonlesők Közössége Természetvédelmi Egyesület honlapján lehetett szavazni az egyesület együttműködő partnerének, a Magyar Biológiai Társaság támogatásával.

A fehér tündérrózsa hazánk úszóhínár társulásainak jellegzetes tagja. Elsősorban iszapos talajú tavakban, holtmedrekben fordul elő, de lassan folyó vizekben is megjelenik. Vastag gyöktörzsével az aljzatban gyökerezik, levelei és virágai akár 3-4 méter mély vízből kinőve a víz felszínén úsznak. Levelei 15-30 centiméter átmérőjűek, fényes zöldek, kerekdedek, tojásdadok, válluk mélyen bemetszett, szélük ép. Virágait 4(5) zöld csészelevél és 15-25 fehér sziromlevél alkotja, a virágok megporzás után a víz alá buknak. Júniustól szeptemberig virágzik.

Hazánkban leggyakrabban a Tisza és a Dráva völgyében, a Kisalföldön találkozhatunk vele, illetve elszórtan, a Középhegység kivételével az ország nagy részén előfordul. Európában általánosan elterjedt, csak az Ibériai-félszigeten és Észak-Európában ritka, Észak-Afrikában és kelet felé Közép-Ázsiáig vannak előfordulásai.

A tündérrózsákat a világ minden részén a megtisztulás és újjászületés szimbólumának tartják. Tudományos nemzetségneve a görög mitológiából származik, a Herkulesért meghalt féltékeny nimfáról kapta. A magyar tündérrózsa név pedig költői hasonlat: virágai a víz felszínén lebegő tündérekhez hasonlók.

Vizes élőhelyeink általános leromlása, eltűnése, eutrofizációja veszélyezteti, gyakran hibridizál más tündérrózsa fajokkal. Meleg vizű tavakban, csatornákban több tündérrózsafaj is meghonosodott, például a vörös és kék, valamint a nílusi tündérrózsa.

Helyenként a gyöktörzsét és magjait is fogyasztották, valamint gyógynövényként használták. Hazánkban 1993 óta védett, természetvédelmi értéke 5 000 Ft.

Vízi rucaöröm (Salvinia natans)
A rucaöröm fajok elsősorban trópusi területeken honos hínárnövények, hazánkban csak a vízi rucaöröm honos. Vízi páfrányfaj, mely tápanyagban gazdag, meleg állóvizek, holtmedrek, tavak lebegő hínárnövényzetének a tagja. A száron a levelek örvökben állnak, két levél a víz színén úszik, a harmadik gyökérszerű képletekké módosult, és a vízbe merül. Az úszó levelei elliptikusak, 1–1,5 cm hosszúak, felszínüket sűrűn négyágú papillák borítják, melyek megakadályozzák, hogy víz kerüljön a levélfelületre és ez akadályozza a fotoszintézist. Spórákkal szaporodik, melyek az iszapban telelnek át, és tavasszal, a víz felmelegedésekor indulnak fejlődésnek. Kedvező körülmények között vegetatívan is gyorsan szaporodik. Kutatások bizonyítják, hogy képes megkötni a vizekben előforduló nehézfémeket.
A Tiszántúlon, a Duna völgyében, a Dél-Dunántúlon és a Kisalföldön találkozhatunk vele gyakrabban, az ország más részein kimondottan ritka. Eurázsia faj, mely Európában a kontinentális és mediterrán területeken található meg, előfordul Észak-Afrikában és Ázsiában egészen a Távol-Keletig. Dísznövényként a világ számos részén telepítik.
Tudományos nemzetségneve Antonio Maria Salvininek állít emléket, míg magyar neve arra utal, hogy a vízi madarak kedvelt eledele. 
Európa egyes részein már veszélyeztetett, nálunk még nagy állományai élnek. Vizes élőhelyeink általános leromlása, eltűnése, eutrofizációja veszélyezteti.
Hazánkban 1993 óta védett, természetvédelmi értéke 5 000 Ft.

Mocsári aggófű (Senecio paludosus)
A mocsári aggófű hazánk ártéreinek, mocsarainak és nedves rétjeinek ritka növénye. nagy folyóink mai és egykori árterein található meg, helyenként ezektől távolabb, kisebb vízfolyások közelében található mocsarakban, mocsárréteken is megjelenik.
Nagy termetű évelő növény, magassága meghaladhatja a 2 métert is. Termete karcsú, levelei lándzsásak, 10–20 cm hosszúak, szélük élesen fűrészes, fonákuk pedig sűrűn fehér molyhos szőrzetű. Levelei alapján vegetatív állapotban is könnyen felismerhető.
Sárga fészkes virágai ernyőszerű virágzatba csoportosulnak szárának tetején. Már május végétől megjelenhetnek, de virágzása augusztusig is elhúzódhat, ezután érnek repítőszőrös kaszattermései. Feltehetőleg ezekről nyerte latin nemzetségnevét (Senecio), ami öregembert jelent.
Újabb eredmények alapján, a nemzetséget több felé osztva, a Jacobaea nemzetségbe sorolják, mely Szent Jakab apostol után kapta a nevét, mivel a nemzetség fajai Jakab napja (július 25.) táján virágoznak. Fajneve (paludosus) jellemző mocsaras élőhelyére utal.
Európa legtöbb országában előfordul, a legnyugatibb és legdélibb területekről azonban hiányzik; Spanyolországból korábban eltűnt, majd visszatelepítették. Szintén hosszabb ideig eltűntként tartották nyilván a Brit szigeteken, azonban 1972-ben újra megtalálták Anglia keleti részén.
Hazánkban a vizes élőhelyek kiterjedésének csökkenésével állományai visszaszorulóban vannak, a Tiszántúl számos korábban ismert lelőhelyéről mára eltűnt. Potenciálisan veszélyeztetett, ritka növényfaj. 1982 óta védett, természetvédelmi értéke 10 000 Ft.