46. MOZGÁSBIOLÓGIAI KONFERENCIA

   Dr. Donáth Tibor, a Semmelweis Egyetem professzor emeritusza, nemrég ünnepelte a 90. születésnapját. A köszöntők sorában sokkal visszafogodtabban nyilatkozhatok meg, mint az előttem szólók, lévén csak botanikus-történeti ökológus. A 90 éves tudósnak az életművét mégis három nagy területre tudom bontani: tudományos, oktatási-nevelési és kulturális tevékenység.
   Nem fogom az elismeréseinek hosszú sorát hozni, csak annyit róla: az MBT Mozgás-és Viselkedésbiológiai Szakosztályának alapító tagja, 1969-től sokféle szállal kötődött hozzánk, főleg a hamar, bennünket itthagyó Juhász-Nagy Sándor professzor elnöksége idején volt intenzív a kapcsolata a Magyar Biológiai Társasággal. Az itteni munkásságát Gorka-és Huzella-díjjal ismerte el társaságunk.
     Kötelező azért nekem istudnom, hogy – többek között - az Anatómiai atlasz 1983-tól 2015-ig már 12. kiadásban jelent meg. Persze, sok-sok más – főleg funkcionális anatómiai publikációja mellett, de nem hagyhatom említés nélkül professzor úr szépírói és tudománytörténeti, nyelvészeti munkásságát sem. Egyik igen érdekes írása, amire botanikusként is felfigyeltem a „Kritikusan a kritikáról és a kritikusról” címen jelent meg.
    Mást talán nem is emelek ki e pillanatokban jelentékeny munkásságából. De Donáth Tibor professzor úr és a tisztelt ünneplők engedjenek meg nekem annyit még, hogy az iránymutató könyvemből, a Bibliá kutatásaimból néhány idézetet vegyek az ünnep alkalmából, mert :
Mindennek megvan az órája… (Préd 3, 1) és
Isten csak azt szereti, aki a bölcsességgel él (Bölcs 7, 28).
…nincs jobb az ember számára, mint hogy örömét lelje a munkájában, mert ez a sorsa (Préd 3, 22)
Nincs a földön olyan igaz ember, aki csak jót tenne és sohasem vétkeznék. Ne figyelj minden szóra, amit kimondanak, mert különben meghallod, hogyan átkoz a szolgád (Préd 7, 20-21).
Viszont „Mindaz, aki boldogan élvezi a javait, hosszú életre vágyik; de amint tapasztalatban és bölcsességben gazdag lehet az öregség, úgy teherként is nehezedhet a kortól elgyötört és türelmének végére jutott szerencsétlenre. Az öregség értelme tehát attól is függ, hogy úgy jelenik-e meg, mint a halál felé való hanyatlás útja, vagy pedig mint az örök boldogság felé vezető út.” (Sir 41, 1k)
     Kedves Tibor Bátyám, professzor úr - Isten éltessen még sokáig erőben és egészségben!